3. Fejezet.

 Olvasóim! 
Meg is jöttem egy új résszel. Remélem nem csalódtok bennem, és tetszeni fog ez a rész is. Ha így történik, akkor légyszíves hagyjatok kommenteket, jó sokat! Most már örülnék, ha összejönne a 10 megjegyzés. Valamint feliratkozni se felejts el! Ezek nagyon fontosak nekem. És ha összejönne a 20 rendszeres a hétvégén, akkor az meg maga lenne az álom. Segítsetek ebben!♥

 Sarah M.

Jobb kedvem van. Határozottan ki lehet jelenteni, hogy a temetés óta megváltozott bennem minden. Anya elment, és Én ezt elfogadtam. Elfogadtam, megszoktam, de nem törődtem bele. Szerintem nincs olyan, aki bele tudna törődni a saját édesanyja halálába. De megtörtént és nincs mit tenni. Mégis olyan üres az életem. Nem tudom magam lekötni. Eddig nem dolgoztam még sehol, de most már kéne valamit kezdenem magammal, mert belehalok az unalomba. És pénzünk sincs. Eddig anya finanszírozta a tanulmányaimat, a házat is javából Ő fizette. Nekünk csak a saját gondjainkkal kellett törődnünk. De most, hogy Ő már nincs, minden a nyakunkba hullott. Pénzt kell keresnem nekem is. Harry egy sport klubba dolgozik, de nem lehet azt mondani, hogy jól fizetik. Én meg ugye sehol. De kell keresnem egy állást.

Harry ma is dolgozik, mint szinte minden nap. Felöltöztem valami elviselhető ruhába, majd néhány újságot a kezembe fogva ültem le a kanapéra. Hátha találok valami normális állást, itt Londonban.

Hmmm..cukrász. Hát nem tetszik. Akkor ez kilőve. - fogtam meg a tollat, majd húztam át ezt az álláslehetőséget.

Eladó. Hát nem valami meggyőző állás, de mégis jobba cukrásznál, és a semminél meg sokkal. - ehhez a lehetőséghez egy kérdőjelet raktam, majd továbbolvastam, és oda volt írva az is, hogy betöltve. Akkor ez sem jó.

Tetkós. - tökéletes. Rajzolni tudok, és szerintem nem olyan nagy munka az ilyen. Még talán élvezném is. És holnap délután van az interjú. Ez nagyszerű. Ez kell nekem.

Hangulatom jobbra változott, majd egy kis mosollyal az arcomon elindultam a hálószoba felé, lepihenni egy kicsit.

ZAYN

Máris reggel van. Gyorsan feljebb ültem a kocsi ülésén, és megigazítottam - az éjjel is viselt - kapucnimat. Szemüvegemet, melyet eddig viseltem, lejjebb húztam az orromon, majd felnéztem az ablakba, amiben mindent látok. 

Minden lépését, és mozdulatát tudom. Tudom mit eszik, mit iszik, tudom mikor mos fogat és mikor fekszik le. Tudom milyen fajta kávét iszik, tudom mit olvas, és tudom, hogy mit néz. Mindent meg akartam róla tudni, és meg is tudtam. Alig van olyan dolog, amit ne tudnék róla. Azt is tudom, hogy Harry a barátja, és tudom, hogy szereti. De akit valaki igazán szeret, azt ott kell hagynia. És ez így lesz.

Most épp valami újságot nézeget, majd a szobája felé veszi az irányt. Nem. Még nem ez a megfelelő pillanat. Még várnom kell egy kicsit. De olyan nehéz. Főleg a csomóval a hasamban. Ami ezért alakult ki bennem, mert egy nagy szörnyűséget követtem el. Pontosabban kettőt. Vagy talán hármat is. De muszáj lesz elvinnem. Elvinnem és megvédenem ezt a lányt.

MAYA

- Szia drágám, megjöttem. Mi jót csináltál ma? - lépett be az ajtón Harry nagy zajt csapva, engem is megijesztve. Igen, kicsit ijedős vagyok.
- Szia Harold. Hát képzeld találtam egy állást. Szerintem nem rossz, végül is meg kell valamiből élnünk. Tetkós. Na?! - billegtettem Harry előtt a fejem, és vártam a válaszát, hogy mit szól.

- Szuper, de nem kell elmenned dolgozni, ha nem akarsz. Én amennyit keresek, az elég kettőnknek. Nagyjából. - dobta le a kabátját a kanapé karfájára, és beletúrt göndör fürtjeibe, mikor mondta nekem a mondani valóját.

- Igen, nagyjából. És ha történik valami? Nem Harry, Én is részt akarok vállalni kettőnk eltartásában. És tetszik ez az állás. Holnap megyek az állásinterjúra.

Harry nem szólt semmit, csak fogta a kezem, és szorosan magához húzott. Éreztem, hogy büszke rám, és hogy azért Ő is szeretné, ha csinálnék valamit.

- Hát akkor jóéjszakát! Nekem még van egy kis elintézni való dolgom, nemsokára megyek Én is aludni. - hagyott egy rövid csókot az ajkamon Harry, majd Én a szobánk felé, Ő pedig a nappali felé vette az irányt.

***

Reggel nyolc óra. Harry sehol, máris munkába ment. Ez mindig így van. Késő estig a papírok felett ül, reggel hajnalban elmegy dolgozni, és este csak pár órát láthatom Őt. De ha ma sikerül az állásinterjú, akkor az legalább majd leköt egy kicsit. Mamuszomban halkan a fürdőszobába tipegtem, majd a tükörbe nézve egy szét esett lányt láttam.

Gyorsan kezdenem kell magammal valamit.

Igen, vettem a már rég nem használt sminkeléshez szükséges dolgaimat, majd lassan elkezdtem az alapozóval elfedni a sok szomorúság okozta vonásaimat. Értem ezalatt a karikás szemeimet, a lefelé konyuló ajkamat. Majd fogtam a szemceruzát, a tust, a szempillaspirált, és végül a rúzst, és a lányból, akit láttam a tükörben, egy nőt varázsoltam. Aki képes szembenézni mindennel annak ellenére, hogy édesanyját elveszítette.

Ez a tetkószalon egy kissé messze van, szóval időben el kéne indulnom, hogy az első benyomásom jó legyen. Nyugodt vagyok. Nem izgulós típus, de azért remélem összejön az állás. Táskámat megfogtam, és kiléptem az ajtó küszöbén. Le a lépcsőkön, majd a egyből szalon felé vettem az irányt. A kocsit Harry vitte el, szóval nekem gyalogolnom kell. Majd hazafelé meg fogok egy taxit...

Bekopogtam a szalonba, majd egy elég ijesztő ember nyitott ajtót nekem. Még a kopasz feje is tiszta tetoválás volt. Mindenfelé tetkók hálózták be a testét. Színes, fekete-fehér, minden volt rajta.
- Jó napot, az állás ügyben jöttem. - mondtam magabiztosan, miután észhez tértem a tetkós ember látványától.

- Áhh tökéletes. Már azt hittem, nem jön senki. Gyere beljebb, és kérlek ne magázz. Azért olyan öreg még nem vagyok. - kuncogott, majd a hátamat átkarolta, és beljebb hívott. Már nem is olyan ijesztő ez az ember.

Az állásinterjú elég hosszan elhúzódott, sötét volt, mire kiértem a szalonból.

- Köszönjük, hogy eljöttél, majd értesítünk! - zárta be maga után az ajtót a kopasz emberke, a leendő főnököm. Mert szerintem jól ment a rajzolás is, meg minden. Egyébként sem volt rajtam kívül senki, szóval szerintem ezzel minden rendben lesz.

Kis mosollyal az arcomon, hazafelé vettem az irányt, Harry már biztosan vár. De volt az az érzésem... Az a rémisztő érzés, hogy valaki figyel. Félelem. Hirtelen nagyon öntudatos lettem,és aggódó. Aggódó,mert nem tudtam ki figyelt,és ha követ engem, mi van akkor, ha valami rossz ember az. Szorosan megfogtam a táskám, egy kicsit megigazítottam a ruhám, hisz rövid, feszülős szoknyám sokszor felcsúszott. Sötét volt. A hideg levegő olyan volt, mintha egyszerre rengeteg tégla vágna fejbe, volt egy kis különbség a nemrég érzett meleg levegővel szemben, amit a szalonban éreztem.

Lefordultam az egyik utca végén, de egy sötét sikátorhoz értem, és erősen futottam a végébe, de valami elkapta a tekintetem,ami teljesen megijesztett.Egy piros tábla volt velem szemben.

Zsákutca.

Mi ez a hely? Erre még nem is jártam...

Megálltam egy kicsit, hogy összeszedjem magam, és hogy megnézzem, merre is megyek. Hevesen lélegeztem, de próbáltam kontrollálni a légzésem. Nagyon óvatosan megfordultam, kész voltam haza felé venni az irányt. De most már tényleg haza. De mikor megfordultam, a lehető legrosszabbat pillantottam meg magam előtt. Egy ember. Férfi, vagy nő, nemtudom, de nagyon ijesztő. A kapucnija fent volt, az arca árnyékos volt, ezért nem láttam, hogy ki Ő.

Csak egy titokzatos kapucnis figura. Nagyszerű. Az ilyenek általában a rosszfiúk.