2013. június 25., kedd

7. Fejezet.

Aloha Drágák!
Nem voltam internetközelben pár napig, és ebben a pár napban elég - számomra - megrázó esemény történt. Megszűnt a Google Reader, s ennek következtében Bloglovinon lehet megtalálni a frissítéseket. Ezért is kell regisztrálni bloglovinra, s akkor ugyanúgy láthatjátok majd az új bejegyzéseket, mint itt. KÉREK SZÉPEN MINDEN KEDVES, SZERETŐ OLVASÓMAT, HOGY REGISZTRÁLJON BLOGLOVINRA, S KÖVESSE BE A BLOGOT !OTT! Hisz ezentúl majd csak ott lehet látni a rendszereseket. Kérlek szépen titeket. ITT lehet követni a blogot, az a teendőtök, hogy rányomtok a FOLLOW gombra, s akkor minden rendben van. Nagyon fontos, hogy mindenki kövesse a blogot lovinon is! Köszönöm!
Ehhez a részhez nincs különösen semmi hozzáfűznivalóm, inkább nektek legyen, s ezt megjegyzés formájában juttassátok el hozzám. Jó olvasást, bloglovinon pedig tessék követni a blogot! :)
Sarah M.


Bámulni a fehér, egyhangú falat nagyon unalmas, olykor még ijesztő is. Csak nézni a nagy fehérséget, mely nem mond semmit. Ő nem mondja meg mi történt, miért, s miért pont veled. Ezt az Én esetemben csak is egy személy mondhatja meg. Zayn.
Gondoljunk csak bele. Én csak egy átlagos lány voltam, akinek a mai napig érthetetlen módon elhunyt az édesanyja. De Harold segített ezt is átvészelni valahogyan. És alig pár hét múlva jön egy vakmerő srác, aki mindent felkavar. Zayn. Ő elrabolt engem. De miért pont én voltam a kiszemelt célpont? Nem lehetett volna a szomszéd lány? Ugyanazok a kérdések sorakoznak a fejemben, de válasz...Választ még nem kaptam. 
Anya mindig is azt tuszkolta belém, hogy minden történik valamiért. Mindennek van oka. Biztosan igaza van anyának, de ennek akkor mégis mi az oka? Mondja már meg Nekem valaki! De legbelül, ezek az érzelem kitörések mögött tudom, hogy csak egy személy mondhatja meg a választ a tömérdek kérdésre. Egyetlen egy személy, Zayn.
Felkeltem az ágyról, összeszűkült szemeimet próbáltam nagyobbra nyitni, miközben kinyitottam a nagy, kissé elkopott szélű ablakot. Hűvös, párás levegő tört be a nyitott téren. Beleborzongtam, s úgy gondoltam, ennyi elég is ma reggelre. A tegnapi kis üdítőmből van még egy cseppnyi, gyorsan le is húztam, reggeli gyanánt, Semmi kedvem sincs lemenni bármilyen ehetőért, hisz akkor találkoznék Zaynnel, amihez tényleg semmi kedvem sincs. Úgy érzem, szükségem van egy kis levegőre, ki kéne szellőztetnem a fejem. Igen. Ki kell mennem sétálni, vagy csak egy kicsit leülni, s élvezni a kinti friss levegőt. De nem akarom látni Zaynt. Sem pedig Louist.
Kissé nyirkos, hűvös a levegő idekint, egy szál pulóverben meg lehetne fázni, de ha megfázok is, kit érdekel? Kimásztam az ablakon, így elkerülve a kínos találkozást az itt lakó idegenekkel, akik szinte fogva tartanak. Lehet, hogy hülyeség ezt így mondani, mert nem kötöznek, meg, nem éheztetnek, nem kínoznak, de ez lényegtelen. Nekem ez az igazi kínzás. Hogy Zayn elvett Harrytől, és még nem mondta meg, mi ennek az oka. Meg kell tudnom!
Most kissé körbejárom a kertet, ami eltarthat egy ideig, hisz hatalmas. Mindent csak a kopár, zöld fű borít. Se egy virág, se egy fa, se semmi. Egyetlen pad van csak, ami nem épp egy új darab. Viszont óriási tujafák veszik körbe a teleket. Drága anyám, ha látná ezt. Biztosan azt mondaná, hogy meztelen egy kert. Igen, mindig ezt mondta, mikor nem volt a kertünkbe egy virág, fa sem. Igaza is van, teljes mértékben.
A telek végében, mintha motoszkálna valami. Gyorsan odasietek, s a pad alatt látok valamit. Vagy az is lehet, hogy csak néhány levél darabka, amivel a szél játszadozik, átverve engemet. Lehajolok, s valami mozgó izét látok. Nem, ez nem csak egy levélkupac, ez él. Úristen ez egy kutya! De milyen pici.
- Gyere ide. Gyere szépen kicsim. - próbáltam kihívni a kis állatot a pad alól, de nem akart jönni. Nagyon szeretem az állatokat, de szemmel láthatólag ez a kis jószág nem kedvel engem. Egyre csak hívtam, de nem jött. Szegényem fázott, remegett, de ennek ellenére sem vette fel velem a kapcsolatot. Egy hirtelen pillanatban kiment a pad alól,  s eltűnt a sűrű tuják között. Elfutott előlem. Mint mindenki más, Ő is egyedül hagy. Ez is csak azt bizonyítja, teljesen magamra maradtam. Senkim sincsen. Egy nedves könnycsepp lehullott az arcomon, ebben a sós cseppben benne van minden fájdalmam. Minden fájdalmamat, amelyek már egy ideje gyülekeznek bennem, beleszorítottam a könnycseppbe, ami lehullott egészen a földig, s a dermesztő szél már fel is szárította.
Csak az az egy nyugtat meg, amit édesanyám mondott. Az Ő szájából hallottam, mikor még tini voltam, s elhagyott az egyik barátom.
"Maya, egyszer minden elmúlik. A jó, s a rossz is. Ez az élet rendje, ezt kell szeretni."
Szomorkásan, magamba karolva térek vissza a kert elejébe, ahol megüt a hűvös, erős szél. Hajam csak úgy lebeg a szélben. Kicsit fázok is, most már, ideje lenne bemenni.
- Louis! - hallottam meg egy ismerős hangot, ami most a szokásosnál is mélyebb, ijesztőbb.
- Mi van öcsi? Már megint mi van?
- Hol van Maya? Hm? Nincs a szobájában! És a ház többi részében sem. Megmondtam, hogy ne engedd ki! Hisz tudod, mi vár rá. - hallottam egyre csak erősödő hangját Zaynnek. Talán be kéne mennem, mielőtt Louist nyírja ki.
- Nem mehetett ki. Végig itt voltam, erre nem jött. Nyugi már. Biztos itt van valahol. - most már tisztán hallottam minden egyes szót, amit egymásnak mondtak. Vagy inkább kiabáltak. Lassan, kicsit megrémülve kopogtattam az ajtón, amely mögött a két fiú még mindig ordítozott.
- Ki lehet az? Louis nyiss már ajtót az Isten szerelmére! - hallottam odabentről újra, és újra Zayn erős hangját. Az ajtó lassan kitárult, mögüle a kócos hajú Louis dugta ki a fejét.
- Szia, bocsi, de levegőre volt szükségem, ki kellett jönnöm kicsit. - dadogtam neki szavaimat, Ő meg csak nézett, majd hátrafordult, s Zayn nevét kiáltotta hevesen. Zayn azonnal kiviharzott, majd mikor meglátott engem az ajtó előtt, mintha egy kő esett volna le a szívéről, de közben mégis mérges volt.
- Te mégis mit csinálsz? Hol voltál? Miért nem szóltál? - emelte egyre feljebb a hangját, mire Én egy kicsit megrémültem, s a földet fürkésztem. Nem mertem a szemébe nézni. Arca az idegességet, feszültséget, aggódást tükrözte. Néha megrémültem, egy kicsit féltem is. Megüthetett volna, de nem tette. Ő akkor sem kérhet számon mindenen!
- Zayn nem vagyok 10 éves! Csak megnéztem a kertet. Ezt sem szabad? - vettem bátorságot visszaszólni, mert végül is szerintem igazam van. Nem tarthat fogva. Tudom, nem áll szándékában, de nekem meg az nem áll szándékomban, hogy mindenről beszámoljak neki. Mintha az oviban lennék. Egy szomorú óvoda, ahova csak Én járok, a Zayn a felügyelő néni, Louis pedig a dada. Gyerekesen viselkedik! Nem mehet ez így tovább. Nem fogom neki azt is elmondani, hogy mikor megyek ki a mosdóba, hagyjon engem békén.
Zayn a szavaim hallatán egy nagyot sóhajtott, majd lágyan hozzáért az ajkamhoz, s felemelte azt. Egészen addig, hogy szemei az enyéimmel találkozhassanak.Azok a csodálatos szemei...Káprázatosak, rabul ejtenek. Mondhatni, ez a gyenge pontom.
- Igazad van. De féltelek. Hidd el, megvan rá az okom. Kérlek, ne haragudj rám. - mondta kicsit zavarodottan, és nagyon féltően. Néhány szó kiejtése után volt, hogy elcsuklott, nagyon fél. De mitől? Avasson be, hisz biztos vagyok benne, hogy van valami a háttérben, amit nem akar elmondani. - Gyere ide! - húzott magához egy amolyan védelmező ölelésre, mely bevallom, nagyon jól esett. Talán mégsem olyan tuskó, amilyennek eddig mutatta magát. Lehet, hogy mégsem vagyok olyan egyedül.

8 megjegyzés:

  1. Wow, fantasztikus volt! Nagyon imádtam^^ Csak kérlek siess a következővel! Puszi, Lana xx.

    VálaszTörlés
  2. aww. jó rész volt. írj légyszi hosszabbakat. nagyon imádom a blogot. csak az a baj, hogy nem jön hamar új rész. :( ezt meg tudod oldani valahogy? nem akarok erőszakoskodni, csak nagyon kíváncsi vagyok a kövi részre. :) a héten még hozod a 8.-at? :)kérleeek. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Regina nagyon aranyos vagy, hogy ilyen tűkön ülve várod már az új részt. Köszönöm Neked, hogy tetszik, amit csinálok.
      Nos, tudom, és restellem is, hogy nem hozom folyamatosan az új részt, de hidd el, nem megy. Szívesen írnám, meg minden, de a balatoni nyaralónkban nincs wifi, semmilyen internetkapcsolat. Talán két hetente tudok hazajönni, s gyorsan bepötyögni a friss részt. Én nagyon, de nagyon igyekszem vele, tényleg, próbálom megoldani valahogyan.

      Ui.: Ugye követitek a blogot blolovinon is? Nagyon fontos lenne, köszönöm! :)

      Törlés
    2. Szia. Megértem, mindazt, amit írtál. Kár, hogy csak 2 hetente tudsz írni újabb részt. Nem baj. A türelem rózsát terem, és ezt mindenki meg is kapja. Mert amit írsz, az tényleg "rózsás", azaz mesés. :) Ha kérdezhetem, Balaton melyik részén van a nyaralótok? :) Nekünk is van Balaton földváron. :)

      Ui.: Igen, én követlek Bloglovinon. :) Szíves örömest követlek. :)

      Törlés
  3. *___* nagyon jó lett. siess a kövivel.:)♥ :D:D:D.

    VálaszTörlés
  4. Drága Sarah M.!
    Az elmúlt fél órában megbizonyosodtam arról, hogy nem csak a blogod kinézete fantasztikus, hanem maga a sztori is! Örülök, hogy végre valaki kitalált egy remek love story-t és nem a szokásos "nekimentem az utcán" dolgot olvashattam!
    Gratulálok!
    Sokszor ölel,
    L.T.P.~

    VálaszTörlés
  5. Ez a blog már túlságosan is JÓ :( :D kövii részt! *-* <3

    VálaszTörlés
  6. http://thecriminallife-fanfiction.blogspot.hu/2013/07/masodik-dijam.html#comment-form
    Meglepii!:)<333

    VálaszTörlés