2013. szeptember 21., szombat

Én nem is tudom, mit mondjak. Legszívesebben elbújnék előletek, úgy szégyellem magam. Nem érdemlitek meg ezt. Tudom, már több, mint 2 hónapja nincs új rész, és sokáig nem is adtam magamról életjeleket. A nyár az úgy, ahogy van ki volt lőve, de most már ősz van, és úgy gondoltam, most majd meg tudom írni a részeket. De sajnos nem. Középiskolás lettem, kemény suliba járok, ahol igen is kell tanulni, és nem jegyzek meg mindent órán. Nagy az elvárása a tanároknak is, és nekem, magamhoz is. Az első benyomások nagyon fontosak, és benne maradnak a tanárban. Ha egy hármassal indítanék, abból szinte lehetetlen lenne ötöst csinálni, ezért tanulok, hogy jó jegyekkel kezdjek. Bevallom, nem a szívem csücske az iskola, de muszáj ezt csinálnia minden gyereknek. Az iskola számomra a szükséges rossz. (:D)
Emellett még azért a barátaimmal is szeretek lenni, el szoktunk menni -mikor mindenki ráér- egy-egy buliba kikapcsolódni, aztán mindannyian visszacsöppenünk a kemény iskolaidőbe.
Szóval a lényeg az, hogy még mindig nem tudtam, és nem tudom hozni az új részt, de én nagyon próbálkozom. Bármikor, mikor kicsi szünet lesz -mert állítólag lesz-, fogom magam, s begépelem az új fejezetet, mert már tényleg itt lenne az ideje. Sőt.
Teljesen megértenélek titeket, ha egyszerűen leiratkoznátok rólam, és többé az életben nem néznétek erre felé sem, de ti nem ezt csináljátok és ez valami fantasztikus érzés. KÖSZÖNÖM!


Csak ennyit szerettem volna mondani, sajnálom, nagyon, de nem tudok ez ellen tenni semmit. Nagyon sietek a következő résszel, és köszönöm, hogy vártok rá, és rám!
Sarah M.

2 megjegyzés: